|
|
 |
Élelmiszer adalékanyagok
Becslések szerint a szennyezõ anyagok 10 százaléka a levegõvel, 20 százaléka a vízzel és a maradék 70 százalékuk az évente elfogyasztott több mint fél tonna élelmiszerrel jut az emberek szervezetébe. Ételeinkbe a vegyi anyagok többféle úton kerülhetnek. A „modern” ételek egyre több az élelmiszer valamilyen tulajdonságát javító adalékot tartalmaznak. Az E-számmal jelölt adalékanyagokból évente körülbelül 3 kilogrammot fogyaszt egy átlagos lakos.
Az élelmiszerekkel szervezetünkbe jutó vegyi anyagok valódi veszélyességét nem az élelmiszermérgezési statisztikák igazolják, hiszen az ételként fogyasztott mesterséges anyagokat a közvetlen egészségügyi hatások szempontjából természetesen gondosan kivizsgálják, így az ezek miatti akut mérgezések száma viszonylag alacsony. A hosszabb távú, sokféle vegyi anyagnak való kitettség miatt krónikus megbetegedések (pl. rák, allergia) léphetnek fel.
Az Európai Unió felmérései alapján úgy tûnik, hogy a magyar lakosság érzi a probléma jelentõségét, hiszen az EU tagállamai közül hazánkban az egyik legnagyobb azoknak az aránya, akik egészségügyi veszélyforrásnak tartják az élelmiszeradalékokat. Míg a teljes uniós lakosság 7 százaléka tart ezektõl, addig a magyarok 28 százaléka tartja a problémát veszélyesnek.
 Bár a magyar szabályozás szerint az élelmiszerek csomagolásán (koncentráció szerint csökkenõ sorrendben) fel kell tüntetni az adalékanyagokat, a lakosság tájékozatlansága, naivitása miatt ezeket igen ritkán veszi figyelembe vásárlásai során. A fogyasztók tudatossága messze elmarad a Nyugat-Európában tapasztalhatótól. A kiskereskedelmi forgalomba kerülõ élelmiszerek számának gyors növekedése után a lakosság a hirtelen bõvülõ választékból termék tulajdonságai közül (az ismeretek hiánya miatt) gyakorlatilag csak az ár, esetleg az adalékanyagokkal befolyásolható tulajdonságok alapján tudott választani. A lakosság az élelmiszerek ártalmatlanságába vetett bizalma az utóbbi évek botrányai miatt jelentõsen csökkent, bár ezek a botrányok az E-számokkal jelzett adalékok csoportját nem érintették.
Annak ellenére, hogy a termékekbe kerülõ adalékanyagok szigorú vizsgálatok és kísérletek után kerülhetnek fel arra a listára, amit 1956 óta a FAO és a WHO élelmiszeradalékokkal foglalkozó szakértõi bizottsága évente kiad, gyakran hallani az egyes anyagok egészséget károsító hatásáról. Sokan kaphattak már az egyes adalékok kockázataira figyelmeztetõ kiadványokat, e-maileket. Nézzük hát, milyen problémás anyagokkal találkozhatunk az élelmiszerkészítményekben és miért van rájuk szükség!
Miért szükséges több száz adalékanyag alkalmazása?
Az élelmiszergyártók véleménye szerint a fogyasztók igénylik ezek használatát.
Hiszen ki venné meg a színtelen, íztelen húsokat, levesporokat?
Itt több problémával is szembekerülünk. Egyrészt a mezõgazdasági termékek beltartalmi értékei az iparszerû növénytermesztés és állattenyésztés térhódításával valóban csökkentek. Sokan emlékeznek még a falusi csirke, kakas, disznó ínycsiklandó ízére. Sajnos talán még többen tapasztalták, hogy a csirke ízetlen, vagy halízû, a disznóhús sütéskor nagy mennyiségû vizet eresztve összeesik. A gyors vegyipari kutatások miatt ma már több „kitûnõ” ízfokozó áll a feldolgozók rendelkezésére.
Ezen agyagok gyors elterjedésében azonban az élelmiszergyárak sem vétlenek. A piaci verseny diktálta költségcsökkentés miatt egyre kevesebb húsból készülnek a húskészítmények, a zacskós „hús” levesek. Kevés embernek jutna eszébe néhány gramm szárított húsból (és zöldségbõl) levest fõzni, az élelmiszer- és a vegyiparnak azonban ilyen emberek kellenek. A kevésbé szemfüles háziasszonyok gyakran tesznek leveseikbe ízesítõ készítményeket, hiszen úgy vélik, hogy az csak jobb lesz a csomagoláson is feltüntetett szárított zöldségek sokaságától. Megnézve ezeknek a termékeknek az összetételét kiderül, hogy adott esetben konyhasóból, cukorból, nátrium-glutamátból, és szõlõcukorból is több van bennük, mint az egyes zöldségek szárítmányából.
A legismertebb elsõsorban a húskészítményeknél használt ízfokozó, azaz az eredeti ízkaraktert sokszorosára erõsítõ, az 1960-as évektõl elterjedt adalékanyag: a nátrium-glutamát (E 621). Az elterjedtség már az emberek ízlelõképességét is megzavarta és annak elérzéktelenedése miatt egyre erõsebb ipari ízeket kívánunk, és ha tudat alatt is, de azokat a termékeket vásároljuk, amik több ízfokozót tartalmaznak. Mellékhatása a kínai étterem szindróma: gyengeségérzet, gyors szívverés, nyak- és hátfájás. Nem mindenki érzékeny a hatására, de a gyermekek és az allergiások ételeiben mindenképpen kerülendõ. A kevésbé elterjedt glutaminsavval (E 620) és más glutaminsókkal (E 622–625) kapcsolatban is legyünk elõvigyázatosak. Problémákat okozhat az is, ha az emberi fehérjét alkotó 20 aminósavból csak egyet, a glutaminsavat visszük be nagy mennyiségben nem pedig mindet egyenletesen, ahogy azt a szervezetünk megkívánná.
 Ki fogyasztana cukorban gazdag egészségtelen italokat, édességeket, amikor a „light termék” is ugyanolyan jó?
A sok édesség fogyasztása kedvezõtlen az olyan népbetegségek szempontjából, mint a fogszuvasodás, elhízás, cukorbetegség. Ezért egyre többeknek javasolták orvosaik, hogy ne fogyasszanak annyi édességet.
Az élelmiszeripar gyorsan kifejlesztette a cukor helyettesítésére a mesterséges édesítõszereket például: a szacharint (E 954), a ciklamátokat (E 952), az aszpartamot (E 951), és a K-aceszulfámot (E 950).
A mesterséges édesítõszerrel ízesített termékek elterjedésének ellenére sem csökkent a részben a cukor számlájára írt egészségügyi problémák aránya. Az édes ízt érzékelve hormonális folyamatok indulnak be a szervezetben, inzulin termelésével felkészülünk a szénhidrát bontásra. A „light” termék fogyasztásakor azonban nem kerül be a szervezetbe a várt energia, ezt követõen a vércukorszint lecsökkenésével éhségérzet alakul ki. Ezen túl idõközben a ciklamátot pl. az USA-ban és több más országban betiltották potenciális krónikus egészségügyi hatásai miatt és a sokat vitatott (feltételezhetõen az idegrendszert is károsító) aszpartámról is bebizonyosodott, hogy egyes emberekbõl allergiás reakciót vált ki.
Ki venne piszkosszürke málnaszörpöt?
A jelenleg engedélyezett természetes színezékek többsége ártalmatlan, azonban ezek kezelése, felhasználása a gyártók számára gyakran körülményes és a mesterséges színezõanyagokhoz viszonyítva költséges.
A mesterséges színezékekre a stabilitás és nagy színezõképesség mellett az ízmentesség is jellemzõ. Ezek az anyagok a vegyipar szülöttei, és emiatt az emberi szervezet sem feltétlenül tud specifikus tulajdonságaihoz igazodni, emiatt sok közöttük a feltételezhetõen allergén vagy rákkeltõ vegyület. A mesterséges színezékek társadalmi haszna erõsen megkérdõjelezhetõ, Svédországban például már betiltották õket.
Vásárolna-e bárki manapság pár nap alatt elromló ételkészítményeket?
A mai kényelmes életünkben természetes, hogy a régebben napok alatt elromló termékektõl talán a reklámok hatására is, elvárjuk hetekig, hónapokig, évekig elálljon. Az élelmiszerek eltarthatósága többféleképpen is növelhetõ: higiénikusabb feldolgozással, radioaktív csíramentesítéssel, pasztõrözéssel és a tartósítószer mennyiségének növelésével.
A húskészítményeket leggyakrabban különféle nitrites sókkal (E 249–250) tartósítják. Kevés olyan, napjainkban is engedélyezett adalékanyag van, melyet annyi szakember tart veszélyesnek, mint a nitriteket. Ez a tápcsatornában nitrozaminná alakul, ami rákkeltõ. A nitrit a tartósító hatás mellett javítja a húsok színét is. A nitritek gyártása és felhasználása védõfelszerelésben történik, mivel néhány grammja már halálos mérgezést okozhat. A húskészítményekben jellemzõen 30–50 mg/kg koncentrációban alkalmazzák.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a hagyományos füstölés során is káros veszélyes vegyi anyagok kerülnek a húsokba, ezért nem tanácsos rendszeresen ezeket fogyasztani.
Az engedélyezett 700 adalékanyag fogyasztása felveti a kérdést, hogy kellõen vizsgált-e az egyes adalékok együttes hatása a szervezetre. Valószínû például, hogy a nátrium-glutamát (E 621) fokozza az aszpartam (E 951) idegrendszer-károsító hatását, az üdítõkben gyakran együttesen jelenlévõ aszkorbinsav, közismert nevén C-vitamin (E 300) és Na-benzoát (E 211) rákkeltõ benzol képzõdéséhez vezet.
Mit tehetünk, hogy minél kevesebb káros adalékanyagot együnk?
A vásárláskor részesítsük elõnyben a kevésbé feldolgozott, friss élelmiszereket, hisz ezekhez szinte alig adagolnak vegyszereket. Ha mégis elõre elkészített ételeket veszünk, próbáljunk az E-számokra figyelni (ezek listáját a gyártónak kötelessége feltüntetni a csomagoláson), hogy minél kevesebb káros vagy ismeretlen vegyi anyag legyen a termékben. Ha van rá lehetõségünk vásároljunk bioterméket, hisz ezekben nem engedélyezett a kockázatos élelmiszeradalékok felhasználása.
|
|
 |
|
