|
|
 |
ÚJ KÖTÉSEKMEGKEZDTE MÛKÖDÉSÉT AZ EURÓPAI VEGYIANYAG-ÜGYNÖKSÉG
Beszélgetés dr. Adamis Zoltánnal, az Országos Kémiai Biztonsági Intézet tanácsosával
 A 2007. közepén hatályba lépett új uniós vegyianyag szabályozás nagy felelõsséget és sok feladatot ró a Helsinki központú Európai Vegyianyag-ügynökségre. Egyre több a munka, egyre nagyobb a létszám: pár hónap múlva kétszázan, mintegy két év múlva pedig már négyszázan fognak dolgozni az új szervezetben. Közben természetesen a gyártóknak és importõröknek sem kell unatkozniuk: közeleg az elsõ fontos határidõ, 2008. június elseje, onnantól kezdve fél év áll rendelkezésükre, hogy megtegyék elõzetes regisztrációs bejelentésüket az ügynökség felé.
Elõször is hogyan értékeli a 2006 végén megszületett REACH rendeletet, fõleg egészségügyi szempontból?
A REACH a 21. század kihívásaira választ adó vegyianyag szabályozást jelent, ami túlmutat az Európai Unió keretein. Négy vonatkozásban különösen jelentõs. Az egyik, hogy megszünteti a régi és az új vegyi anyagok közötti megkülönböztetést. A legveszélyesebb vegyi anyagok esetében engedélyezési rendszert vezet be, illetve helyettesítõ anyagok használatára ösztönöz, így bizonyos rákkeltõ, perzisztens, bioakkumulatív anyagok teljesen kikerülhetnek a vegyipari felhasználásból, igaz, ez nem egyik napról a másikra fog megtörténni. A korlátozás rendeleti szinten történõ megvalósítása is kiemelendõ, hiszen felváltja azt a korábbi gyakorlatot, amely szerint felismert veszélyekkel szembeni korlátozó intézkedések bevezetése akár 5-10 évig is elnyúlt. A negyedik pedig maga az ügynökség, amely olyan adatbázisok kialakítását is elvégzi, amelyek nem csak uniós szinten lesznek jelentõsek.
Nem tart attól, hogy a különösen veszélyes anyagok esetében sokszor az történik majd, hogy a vállalatok papíron garantálják az ún. megfelelõ ellenõrzést, így megkapják az engedélyt a további gyártásra, használatra, azaz ezek az anyagok továbbra is piacon maradhatnak?
Elvileg ilyen is elõfordulhat, de az egészségügyi és a környezetvédelmi szakterületrõl is éppen az a határozott igény, hogy ha létezik megfelelõ helyettesítõ, akkor ezeknek a veszélyes anyagoknak a gyártása, forgalmazása be legyen tiltva egy meghatározott átmeneti idõ után. Feltehetõen lesznek olyan anyagok is, amelyeknél bár ismerjük a veszélyeket, tudomásul kell venni, hogy nélkülözhetetlenek. Ilyen például a benzol, amely olyan alapvegyület akár a vegyipar, akár a gyógyszeripar részére, amit meghatározott technológiai folyamatokhoz a jövõben is alkalmazni fognak. Az ilyen esetek azonban inkább kivételek lesznek.
Günter Verhaugen, az Európai Bizottság alelnöke nyilatkozta nemrég, hogy az új ügynökségnek kulcs szerepe lesz a vegyi anyagok jogszabályi kezelésében. Mi az új szervezet feladata és hogyan épül fel?
Az Európai Vegyianyag-ügynökségnek (European Chemicals Agency - ECHA) az lesz a feladata, hogy a REACH-ben meghatározott feladatok (regisztrációs, engedélyezési, korlátozási kérdések) szakmai megvalósítását biztosítsa acélból, hogy az új jogszabály az Európai Unió valamennyi tagállamában mûködõképes legyen. Az ügynökséget egy ügyvezetõ igazgató vezeti, a munkában pedig alapvetõ szerepe van az igazgatóságnak, amelybe minden tagállam egy-egy képviselõt, az Európai Parlament két fõt, az Európai Bizottság pedig hat fõt javasolhatott. Utóbbiból hárman az ún. érdekelt feleket (vegyipar, szakszervezetek, környezetvédõk) képviselik: megfigyelõként vesznek részt az üléseken, hozzászólhatnak, de szavazati joggal nem rendelkeznek. (A másik három tag az Európai Bizottság egy-egy fõigazgatóságát képviseli – D. T.)
Az igazgatóságon kívül kiemelt szerepet kap a kockázatértékelési bizottság és a társadalmi-gazdasági elemzésekkel foglalkozó bizottság, amelyek a regisztrációs, ill. engedélyezési kérdésekben akár eltérõ álláspontot is képviselhetnek. A tagállamok kötelezõen legalább egy, de akár több tagot is jelölhetnek mindkét helyre, így ezek várhatóan 55-60 fõsek lesznek. Egy tagállami bizottság (tagállamonként egy képviselõvel), egy fórum és egy fellebbezési tanács is segíti az ügynökség munkáját. A fórum a REACH kikényszerítésével kapcsolatos tagállami feladatok összehangolását hívatott elvégezni. A fellebbezési tanács pedig akkor kap szerepet, ha a meghozott döntésekkel szemben jogorvoslati igénye van egy vállalatnak.
Önt az a megtiszteltetés érte, hogy az ügynökség igazgatóságának tagja lett. Hogyan történt a kinevezés és mennyi idõre szól?
A kémiai biztonság vonatkozásában hazánkban kiemelt szerepe van az Egészségügyi Minisztériumnak, a REACH rendelettel kapcsolatos elõkésztõ munkákban pedig a Környezetvédelmi Minisztérium és a Gazdasági Minisztérium is komoly szerepet kapott. Ebbõl következõen olyan megegyezés született, hogy az illetékes tárcák a REACH munkacsoport szakértõivel egyeztetve tesznek javaslatot az igazgatóságba jelölt személyre vonatkozóan, ami megtiszteltetés, hogy személyemet érintette. A tagállami kijelöléseket az Európai Tanács hagyta jóvá. Az igazgatóság tagjainak mandátuma úgy alakul, hogy a jelöltek fele hat évre, másik fele pedig négy évre kapott megbízatást.
Mi indokolta ezt a megkülönböztetést?
Biztosítani kell az ügynökség munkájának folyamatosságát. Így nem egyszerre cserélõdik az igazgatóság, hanem a megmaradó rész tagjai átadják tapasztalataikat az újaknak. Magyarország hat évre kapta a megbízást, azaz 2013. május 31-ig szól a kinevezésem.
Milyen gyakran vannak igazgatósági ülések?
Az elsõ félévben viszonylag gyakran, összesen hatszor ültünk össze, ami érthetõ, hiszen be kellett indítani a folyamatokat, ehhez pedig rengeteg részletkérdést kellett tisztázni. A 2008-as program szerint várhatóan öt ülésre kerül sor. Többnyire két-három napos ülésekrõl van szó.
Több fordulót követõen, végül Geert Dancet urat szavazta meg az igazgatóság ügyvezetõ igazgatónak, aki korábban az Európai Bizottság Vállalkozáspolitikai és Ipari Fõigazgatóságán dolgozott. A zöldek részérõl jövõ, személyét érintõ kritika is jórészt ezt célozta…
Öt forduló után, kétharmados többséggel választották meg. Egy angol jelölt volt még rajta kívül (Anne Lambert – D. T.), Dancet javára szólt viszont, hogy közel két évtizedes tapasztalata van ezen a szakterületen, ráadásul alapvetõ szerepe volt a REACH rendelet kialakításában is.
Konkrét számok említése nélkül mit lehet tudni az ügynökség költségvetésérõl? Jelenleg ugyanis még nem jön pénz a regisztrációs díjakból, amely pedig egy jelentõs része lesz a bevételeknek.
Az elsõ félévben egy korábban az Európai Bizottság által elfogadott költségvetésbõl fedezték a felmerülõ költségeket. Az EU 2008. évi költségvetésében már külön keret áll rendelkezésre. A mûködési feltételeket tehát egyelõre teljes egészében, a késõbbi években pedig részben uniós költségvetésbõl kapja meg az ügynökség. Egy másik jelentõs bevételi forrás lesz a regisztrációs díjakból befolyó összeg.
Magyarországon pontosan milyen szervezetet jelent az illetékes hatóság?
Az EU-hoz történt csatlakozásunk óta kétféle hatóságról beszélhetünk. Az adott irányelvek végrehajtásával kapcsolatban létezik az ún. kompetens hatóság, amely adminisztratív feladatokat lát el. Ennek kialakítása hazánkban az Országos Kémiai Biztonsági Intézet (OKBI) keretein belül történt. Emellett létezik a területi ellenõrzésért (pl. biztonsági adatlapok megfelelõsége), a jogszabályok betartásáért felelõs hatóság, amely az ÁNTSZ intézeteit jelenti. Ez a felosztás a jövõben is megmarad, a kétféle hatóság a jövõben a REACH kapcsán sem lesz független egymástól.
Az ügynökség egyik legfontosabb feladata az információnyújtás és iránymutatás az érintett vállalatoknak. Hogyan történik ez a gyakorlatban? Hova fordulhatnak a vállalatok segítségért konkrét kérdésekben?
Különbözõ útmutatók segítségével, amelyeknek kb. negyven százaléka már elkészült, 2008 közepéig pedig az összes hozzáférhetõ lesz angol nyelven, meghatározott részüket tagállami nyelvre is lefordítják. Az ügynökség ezen kívül tanácsadó szolgálatot (helpdesk) mûködtet, amely mellett nemzeti információs szolgálatok és ipari tanácsadó szolgálatok is kialakulnak. Érdemes elõször az iparihoz fordulni segítségért (hazánkban a Magyar Vegyipari Szövetség mûködtet ilyet), amennyiben pedig nem kap az érdeklõdõ megfelelõ választ, csak ezt követõen keresse fel a nemzeti információs szolgálatot. Ez utóbbi nem a REACH kompetens hatóságot jelenti; az OKBI keretein belül külön személyzet foglalkozik a tanácsadással. Ha itt sem sikerül végére járni a problémának, a nemzeti információs szolgálat (nem a vállalat!) Helsinkibe továbbítja a kérdést. Itt a gyakran feltett kérdésekbõl adatbázist hoznak létre, amely az ügynökség honlapján elérhetõ az érdeklõdõk számára.
Geert Dancet szerint az ügynökség célja, hogy független, átlátható, felelõs és hatékony legyen. Ami az átláthatóságot érinti: hozzáférhetõek lesznek valahol az igazgatóság illetve a bizottságok találkozóinak dokumentumai hasonlóan az Európai Parlament egyes bizottságainak dokumentumaihoz?
Nem valószínû, hogy bármely dokumentum automatikusan kikerülne az ügynökség honlapjára, a nyilvánosságot érintõ dokumentumok azonban hozzáférhetõek lesznek. Így például amikor egy regisztrációs dokumentáció értékelése folyik, a vizsgálati javaslattal kapcsolatos végsõ döntés nyilvános, de elõtte a tervezetek egy olyan helyre kerülnek fel, ahol csak maga a regisztrációt benyújtó és az érdekeltek tekinthetik meg és tehetnek hozzá javaslatot.
Egészségügyi szakemberként hogyan látja azt a problémát, amely szerint a különbözõ expozíciós szinteket, küszöbdózisokat külön-külön határozzák meg az egyes vegyi anyagokra, ugyanakkor a valóságban ezek nem külön-külön, hanem egymás mérgezõképességét befolyásolva hatnak ránk? Azaz elõfordulhat, hogy egyenként határérték alatti mennyiség kerül a szervezetünkbe, a különbözõ kombinációk azonban komoly egészségügyi gondokat okoznak.
Én máshonnan közelíteném meg a kérdést. A megalapozott új tudományos felismeréseket a szabályozások beépítik, így például szigorodnak a határértékek. A munkahelyi balesetekkel kapcsolatban is igen komoly követelmények léteznek szerte a világban. A felelõsség azonban mindenkire ki kell, hogy terjedjen. A kémiai biztonsággal foglalkozó oktatásnak már kisgyermekkorban kiemelkedõ szerepe van ebben. Ha a szabályokat betartjuk, a legerõsebb mérgekkel is biztonságosan tudunk dolgozni. Saját példám: a legveszélyesebb növényvédõ szerekkel, ciánvegyületekkel dolgoztam laboratóriumban, de betartva a szabályokat soha semmilyen problémám nem volt. Ha a tudomány és az egyén felelõssége találkozik, véleményem szerint az egészségi állapot megfelelõ szinten tartható. Vegyi anyagokat mindig is fogunk használni, hiszen segítik életünket. Én úgy látom, hogy megvan az a törekvés, hogy a kockázatokat a lehetõ legkisebbre csökkentsük, így biztonságosan együtt tudunk élni a vegyi anyagokkal.
Dragos Tibor
|
|
 |
|
