|
|
 |
A vegyi anyagok környezeti hatásai
 A veszélyes vegyi anyagok nemcsak az emberi egészséget károsíthatják, hanem számos környezetvédelmi problémában igen fontos szerepet játszanak: a folyók, a tavak, az óceánok, a tengerek, a folyótorkolatok, a mocsarak, az erdõk és a talajok ökológiai rendszereit is rombolják. Természetesen ez közvetett módon (pl. a szennyezett vízen, élelmiszeren, levegõn keresztül) visszahat az emberi egészségre is.
A sztratoszféra ózonrétegének elvékonyodásaEurópa felett az ózonréteg vastagsága lényegesen csökkent az utóbbi húsz évben, a pusztulás üteme 8 % tízévenként. Az ózonréteg vékonyodását az emberi tevékenység nyomán légkörbe került anyagok okozzák.
Ózonkárosító anyagok:
- Freonok (hûtõkészülékekben)
- Halonok (tûzoltókészülékekben)
- Metil-bromid (mezõgazdaságban)
- Oldószerek (pl. szén-tetraklorid), növényvédõszerek
A problémát súlyosbítja, hogy néhány freon akár több mint 100 évig is az atmoszférában tartózkodhat, a freonból leszakadó egyetlen klóratom pedig több mint tízezer ózonmolekulát is lebonthat.
Az ózonréteg fokozatos vékonyodásának egyik következménye a bõrrák növekvõ gyakorisága.
ÉghajlatváltozásAz ember a különbözõ vegyi anyagok légtéri kibocsátásával komoly változásokat idéz elõ a Föld éghajlatában.
Az ember által a legnagyobb mennyiségben végrehajtott kémiai reakció a fosszilis tüzelõanyagok (ásványolaj, szén, földgáz) elégetése: az ember által elõállított energia mintegy 80 %-a a fosszilis tüzelõanyagok elégetése során jön létre. Ez a folyamat pedig szén-dioxidot termel. A növekvõ energiaszükséglet az atmoszféra globális szén-dioxid koncentrációjának 150 év óta megfigyelhetõ folyamatos emelkedéséhez vezetett. A troposzféra fokozatos felmelegedését (a melegházhatást) az okozza, hogy a földfelület által kibocsátott nagy hullámhosszú hõsugárzást a levegõ növekvõ szén-dioxid tartalma elnyeli.
Az üvegházhatást elõidézõ legfontosabb gázok:
- Szén-dioxid
- Nitrogén-oxidok
- Metán
- Dinitrogén-oxid (nagyrészt mezõgazdasági trágyázásból)
- CFC-k (klórozott-fluorozott szénhidrogének)
A vízi környezetre gyakorolt hatásokA vízi környezetre a legnagyobb veszélyt a szennyvíz, a tápanyagtöbblet, a szintetikus szerves anyagok, a szemét, a mûanyag, a fémek, az olaj/szénhidrogének és a policiklusos aromás szénhidrogének jelentik.
A tengerek és az óceánok sok általunk termelt szemét, ill. ipari hulladék végsõ lerakóhelyéül szolgálnak. Szintén az óceánba temetik a szennyvíz-iszapnagy mennyiségét is.
 Kõolajszármazékok leggyakrabban a szállításuk során kerülnek a tengeri környezetbe. Az illékony szerves szénhidrogének (VOC) számos tengeri szervezetet azonnal megölnek. A szétterülõ olaj beborítja a madarak tollazatát, a tengeri emlõsökszõrzetét, és ezzel tönkreteszi az állatok természetes hõháztartását. Sok állat azért pusztul el, mert tisztálkodni próbál, és az olaj aszervezetébe kerül.
Ahogy a nehézfémek elérik a tengert, kémiai átalakuláson mennek keresztül. Mind az ólomsók, mind a higany metilezõdnek, ezzel mérgezõbb vegyületeket képezve.
Klórozott szénhidrogének, növényvédõ szerek, PCB-k fõleg a folyókból és a légkörbõl kerülnek a tengerbe. A madarak esetében ezek a vegyi anyagok a tojáshéj elvékonyodását okozzák, ami azt jelenti, hogy kevesebb fióka fog épségben kikelni.
Savas esõA savas esõ problémája az ipar, a kohászat és az erõmûvek okozta szennyezõdéssel kezdõdik, de az autók, a légi utazás, a fûtés és az intenzív mezõgazdaság is hozzájárul a környezet savasodásához.
Az emberi tevékenység eredményeként létrejövõ SO2 és NOx emisszió az atmoszféra kén- és nitrogénháztartását erõsen befolyásolja. Átalakulásuk és a csapadékban való elnyelõdésük révén az esõvíz pH-ja az egyensúlyi 5,65 értékrõl 4,0-4,2-re, vagy ennél is kisebb értékre csökkenhet. A savas esõt nem csak az erdõpusztulással hozzák összefüggésbe, hanem az antik kulturális értékek pusztulásával is, mivel a savas esõ az ásványi anyagokat (homokkõ) korrodeálja. A savas gázokat a légköri áramlások nagy távolságokra elszállítják. Ezért savas csapadék fordulhat elõ a kibocsátástól messzire esõ területen.
Ipari balesetekTöbb példa is bizonyítja, hogy mérgezõ vegyi anyagok ipari balesetek következtében is kijuthatnak a környezetbe, és súlyosan károsíthatják az emberi egészséget.
A legtöbb kémiai anyaggal kapcsolatos baleset figyelmetlenség következménye, de a kommunikáció hiányából eredõ hibák is szerepet játszhatnak.
Seveso, 1976
 1976 júliusában a Milánótól 13 km-re lévõ Meda városkában a rovarirtó szereket elõállító Givaudan gyár vegyiüzemében a reaktor túlhevülése miatt a biztonsági szelep mûködésbe lépett. A biztonsági berendezés a mérget egy kéményen keresztül a levegõbe bocsátotta. A sûrû triklór-fenol felhõ, amely több mint 2 kg dioxint tartalmazott, a város felé sodródott. A gyártelep tulajdonosai a baleset után csak hét nappal értesítették errõl a helyi hatóságokat. Több mint 500 emberen jelentkezett klórakne és más bõrbetegség, és a szennyezett területen minden háziállat elpusztult vagy azokat el kellett pusztítani. A növényzetet és a talajt 30 cm mélyen el kellett távolítani és 1000 fokon kiégetni.
Bophal, 1984
Az indiai Bophalban 1984 decemberében a közeli vegyi anyag gyár egyik tartályából kiáramló mérgezõ anyag ( metil-izocianát) több mint 2500 ember halálát okozta. A Union Carbide cég vegyi üzeme – ahol növényvédõ szereket gyártottak – a 800 ezer lakosú indiai város közvetlen közelében épült, és lakóépületek voltak szinte a gyár kerítése mellett is. Az üzemben gyakorlatilag nem mûködtek a biztonsági rendszerek, nem készült az esetleges szükséghelyzetekre riadóterv, kitelepítési terv, ezért nem lehetett riasztani a környék lakosait. A katasztrófa után a várost a vakok városának is nevezték, mivel sokan megvakultak a mérgezõ gáztól.
A biodiverzitás csökkenéseA biológiai sokféleség csökkenésének, a fajok eltûnésének elsõ számú oka az élõhelyek tönkretétele. A hõmérséklet emelkedése és a szennyezések által okozott élõhelyváltozás szintén megtizedelheti az állat- és növényfajokat. A szennyezõdés, illetve a vizek szándékos megmérgezése okozta az észak-amerikai halak egyharmadának pusztulását. Ha a biodiverzitás csökkenésének elsõdleges oka a folyók szennyezése, akkor még viszonylag jók a folyamat visszafordításának esélyei, mivel a folyók gyorsan átmossák saját vízkészletüket. A mérgezõ vegyi anyagok gyakran mégis hosszú évekig megtalálhatók a folyómederben, és a kihalt fajok nem térnek vissza, legfeljebb újratelepíthetõk.
Közismert az irtószerek okozta pusztulás a különbözõ ökoszisztémákban. A rovar- és gyomirtószerek növelhetik a termésátlagot, de ezek ellenõrizetlen alkalmazása ahhoz vezet, hogy elpusztul számos, a talaj termékenysége szempontjából fontos élõlény. A savas esõ, a szennyvíz és a mezõgazdasági kemikáliák a világ számos térségében fenyegetik a biodiverzitást.
A növényvédõszerek környezeti hatásaiA környezeti hatás szempontjából különösen kockázatosak a nehezen lebomló (perzisztens), az élõlények szervezetében felhalmozódó (bioakkumulatív) anyagok, ilyen volt többek között a hazánkban már több mint 35 éve betiltott DDT, melynek bomlástermékei a mai napig kimutathatóak mindannyiunk vérébõl. Még most is forgalomban van több olyan növényvédõszer, amelyek várhatóan még évtizedekig, vagy akár évszázadokig megmaradnak a talajban, a vízben, vagy akár a szervezetünkben, ezekrõl esetleg csak késõbb fog kiderülni káros hatásuk.
A hazai vizek vizsgálata során a minták mintegy 40-50%-a tartalmaz kimutatható mennyiségben növényvédõszereket. Leggyakrabban az atrazin, az acetoklór és fenoxiecetsav származékok fordulnak elõ. Általában a mezõgazdasági eredetû szennyezések nem okoznak kiugróan magas értékeket, de nem szabad elfelejteni, hogy ha az egyes hatóanyagok lebomlása csak nagyon lassan megy végbe, akkor azok mennyisége folyamatosan nõni fog a vizekben és hosszabb távon az élõvilág veszélyeztetése mellett az ivóvízbázisokat is elszennyezhetik. A leírt szennyezõ hatás például az atrazinra jellemzõ, mely szert a többi EU tagállamban vízszennyezõ hatása miatt már betiltottak.
A helyzetet súlyosbítja az a tény, hogy a hazai parti szûrésû víztisztító rendszerek nem tudják hatékonyan kiszûrni az atrazint és több más hasonló szennyezõt, így azok megjelenhetnek a nyers ivóvízben. A fentiek mellett az atrazin „lehetséges rákkeltõ” anyag és az immunrendszert is károsítja.
A háztartási rovarirtószerek sem tekinthetõek biztonságosnak, hiszen funkciójuknál fogva erõs mérgek, ennek ellenére még sincs rájuk megfelelõ egységes EU szabályozás. Ezért elõfordulhat, hogy olyan anyagokat árusítanak otthoni rovarirtásra, melyeket az egész Európai Unióban kitiltották a növényvédelembõl, azok káros egészségügyi hatásai miatt. A hazai polcokon megtalálható az otthoni rovarirtók között a hormonkárosító d-fenothrin, az emberen lehetséges rákkeltõ allethrin illetve esbiothrin, továbbá az USA-ban a lakásokban betiltott chlorpyrifos és dichlorvos. Ez utóbbi szerekre a magyar növényvédõszer engedélyezés munkaegészségügyi várakozási idõt ír elõ a növényvédelemben, azaz se ember, se állat nem mehet be a kezelt területre adott ideig. A földeken, a lakásban mégis lehet használni. Ezeket a szereket ráadásul folyamatosan reklámozzák a médiában, mint ártalmatlan készítményeket, ráadásul illatosítják is õket fokozott használatra ösztönözve.
Budapesten és több magyar város belsejében nyaranta pont egy emberre valószínûleg rákkeltõ szerrel, a diklórfosszal irtják a szúnyogot, mely ellen a Levegõ Munkacsoport többször tiltakozott. A szert 2006-ban a WHO levette a szúnyogirtásra ajánlott hatóanyagok listájáról, így remélhetõleg a magyar szervek sem fogják engedélyezni a további felhasználást.
|
|
 |
|
