|
|
 |
Növényvédõszerek
A növényvédõszerek elterjedése
 A XX. században a gyorsan fejlõdõ vegyipar rengeteg olyan anyagot hozott létre, amelyet a növényvédelemben használnak. A mezõgazdaság iparosítása miatt egyre nagyobb mennyiségben alkalmazták a veszélytelennek hitt növényvédõ szereket. Ezen anyagokba vetett bizalom azon alapult, hogy a kártevõket széles körben és gyorsan elpusztították, az emberek pedig – legalábbis úgy tûnt – nem betegedtek meg ezektõl. Valóban, szakszerû használat esetén hirtelen (akut) megbetegedések nem következtek be, a hosszú távú (krónikus) hatásokat pedig nem ismerték. A peszticidek iránti lelkesedést mutatta, hogy a svájci Paul Müller Nobel-díjat kapott a DDT felfedezéséért. (Késõbb a DDT-t világszerte betiltották rendkívül káros, krónikus egészségi hatásai miatt.)
Az idillinek hitt képbe bombaként robbant 1962-ben Rachel Carson amerikai újságírónõ könyve, a Néma tavasz (Silent spring), amelyben részletesen kimutatta, mekkora pusztítást végeznek a természetben a növényvédõszerek (a könyv 32 év késéssel magyarul is megjelent). Csak ezt követõen kezdték el vizsgálni a nehezen lebomló, élõ szervezetekben, így az emberben is felhalmozódó növényvédõ szerek hosszabb távú egészségkárosító hatásait.
Tehát már ekkor felmerült a kérdés: elõfordulhat-e, hogy a korábban engedélyezett növényvédõszer nem csak a célszervezetre, hanem az emberre nézve is ártalmas? Az akkori szakemberek nem gondoltak a permetezõszerek ökológiai rendszereket károsító hatásának jelentõségére sem.
A peszticidek (növényvédõszerek, biocidok) feladta az ember szempontjából kártevõ élõlények elpusztítása. Ellentétben a többi vegyi anyaggal, ahol ez csak káros mellékhatás, a peszticidek funkciójuknál fogva mérgek, kivétel nélkül veszélyes vegyi anyagok. A modern vegyipar egyik legfõbb termékei.
Kémiai tulajdonságaikon túl felhasználásuk szerint lehet õket csoportosítani:
– herbicidek: gyomirtó szerek
– fungicidek: gombaölõ szerek
– inszekticidek: rovarirtó szerek
– rodenticidek: rágcsálóirtók
– molluszkicidok: csigairtó szerek
– akaricidok: atkaölõ szerek
– nematocidok: fonalféreg ölõ szerek
Milyen a „jó” peszticid?
- hatékony
- szelektív, célorientált – „hasznos” állatot nem pusztít el
- könnyen kezelhetõ
- nem veszélyes az emberi egészségre
- nem szennyezi a környezetet – gyorsan lebomlik (miután megtette a dolgát)
- gazdaságos
Peszticid használat Magyarországon
A XX. század elejétol folyamatosan növekvo peszticid használat a hatvanas-hetvenes években tetozött Magyarországon, ezidotájt használtak tömegével igen szennyezo, perzisztens klórozott szénhidrogéneket. A rendszerváltást követoen egészen az ezredfordulóig folyamatosan csökkent a mezogazdaságban felhasznált vegyszerek tonnában kifejezett mennyisége. A csökkenés valós, ám a mind hatásosabb hatóanyagokból kevesebb mennyiség kell ugyanazon eredmény eléréséhez. 2000 óta újra folyamatosan növekszik a mezogazdaságban felhasznált kemikáliák mennyisége.
Jelenleg a gazdasági szervezetek által muvelt terület 95%-án végeztek herbicides, 44%-án fungicides, 35%-án inszekticides és 17%-án egyéb vegyszeres növényvédelmi kezelést.
2004-es adatok szerint körülbelül 400 peszticid hatóanyag van engedélyezve hazánakban, melyekbol körülbelül 80-at azonnal be kellene tiltani, ugyanis
– kb. 110-nak különbözo mutagén hatása van
– kb. 60 teratogén hatású
– kb. 40 karcinogén
– kb. 70 ösztrogén-agonista
– kb. 40-nek immun-moduláris hatása van
– úgy a 30%-uk mérgezo emlosökre nézve
A leggyakrabban használt peszticidek Magyarországon
- Herbicidek: acetochlor, metolachlor, atrazine (mind problémás)
- Fungicidek: cooper / réz, sulphur / kén, carbendazim, mancozeb, captan (Bayer: Orthocid)
- Talaj fertotleníto: terbufos
|
|
 |
|
